Klór és klorid — két különböző támadó
A köznyelvben a 'klór' és a 'klorid' felcserélhető, de a rögzítőanyagok szempontjából a különbség kritikus. A klór (Cl₂) az adagolt fertőtlenítőszer. A klorid (Cl⁻) az, ami a vízben marad — és ez a tényleges támadója az RVS-nek.
Minél többet adagolnak belőle, annál több klorid halmozódik fel a vízben és a felette lévő levegőben egyaránt. Intenzív használatú uszodáknál 250-500 mg/l kloridkoncentrációt is tapasztalunk — ez jóval meghaladja azt, amit az A2-RVS szerkezetileg elvisel.
A klorid által okozott négy meghibásodási mechanizmus
- Lyukkorrózió: kis gödröcskék a felületen, amelyek mélyre hatolnak.
- Réskorrózió: olyan résekben és tömítések alatt, ahová nem jut oxigén.
- Feszültségkorrózió: repedésképződés húzófeszültség alatt (lásd a külön blogbejegyzést).
- Galvánkorrózió: különböző fémek érintkezésekor (RVS-acél-réz).
Miért nem jelenti az 'A4' azt, hogy 'biztonságos'
Sok telepítő feltételezi, hogy az A4 (316/316L) a megoldás. A legtöbb ipari környezetben ez igaz is — az A4 ugyanis molibdéntartalmú, és ezáltal ellenállóbb a kloridokkal szemben. Egy uszodában azonban még a 316L sem elegendő. Csak az 1.4529 (egy szuperausztenites RVS) használatától kezdve kapunk megbízható puffert a több évtizedes uszodai körülményekhez.
